Imponálás és álcázás

Új blogsorozatot indítunk “Én és a Mi” címmel. Sorozatunk első részében az imponálásról és az álcázásról olvashattok.

Képzeljük el, hogy épp késve érkezünk meg egy osztályterembe, ahol bent ülnek a diákok és előttük ott áll a tanár. Vajon hány másodperc szükséges ahhoz, hogy megtudjuk épp röpdolgozatot fognak írni vagy filmeznek egész órán? Látjuk az arcokat, a visszafojtott lélegzetet, a feszes tekinteteket. Észrevesszük apró jelzéseiket, belső feszültségeiket.

Érzéseinket ritkán öntjük szavakba, de ez nem azt jelenti, hogy azokat el is rejtjük. E téren gyakran élünk másfajta eszközökkel. Olyan nem verbális eszközöket használunk, mint a hang tónusa, a gesztus és a mimika. Azaz kommunikálunk. Ezen apró jelzések együtt járulnak hozzá érzéseink kifejezéséhez.
Céljaink elérése érdekében is kommunikációra, önmegnyilvánulásra van szükségünk. Ezt tehetjük például az imponálás vagy az álcázás technikájával.
Az imponálás során azon fáradozunk, hogy minél jobb oldalunkat mutassuk. Ennek negatív felhangja a megjátszás, a színészkedés vagy a hencegés. A legtöbb esetben nem ítéljük ezt elegáns megoldásnak, ezért megpróbáljuk észrevétlenül beleszőni mondanivalóinkba. Például, indokolatlanul használunk szakkifejezéseket, bonyolítjuk mondatszerkezeteinket. A címzett érdekei helyett a saját presztízsünk növelése a cél. Másik technika a személyünket felértékelő üzentek közvetítése. Akár mellékesen, oda nem illő módon vagy a téma erőszakos irányításával olyan terültre tereljük a szót, ahol megemlíthetjük egy remek tulajdonságunkat, számot adhatunk tudásunkról, elért eredményeinkről.

kép forrása: pixabay.com

Láthatjuk, hogy saját magunk felértékelése közléseink tartalmában és formájában is megmutatkozik. Imponálási stratégiánkat mindig a címzetthez igazítjuk. Valakinek drága ékszereinkkel, valakinek diplomáinkkal vagy magas rangú ismerőseinkkel tudjuk magunkat a pozitív elbírálás érdekében prezentálni.
Pozitív személyiségjegyeink láthatóvá tétele mellett gyakorta megpróbáljuk a negatívakat leplezni. Egyfajta automatikus biztonsági rendszerként működik álcázási szisztémánk, ami arról gondoskodik, hogy önmegnyilvánulásunktól való félelmünket megfékezzük. Az önelrejtés lehetőség a félelem eltitkolására. Egyik eszközünk a maszkszerűség, azaz olyan szerepjátszás, amikor saját érzelmeinknek ellentmondóan viselkedünk. Hitelességünk romlik, ha gesztusaink nincsenek összhangban belső érzéseinkkel és lelkiállapotunkkal. Amikor bizonyos érzéseket eltitkolunk, lehet, hogy már saját magunk sem vagyunk vele tisztában, mert olyan mélyen gyökeredzik. A legfontosabb kérdés azonban az, hogy kapcsolatban vagyunk-e magunkkal. Mondanivalónk, üzenetünk a saját tapasztalatunkon, érzésvilágunkon és gondolkodásunkon alapul, vagy tőlünk független üres és felületes locsogás. Belső érzéseink világát nyelvi eszközökkel is leplezhetjük. Ilyenkor kommunikációnkat személytelenség és tárgyilagosság jellemzi. Röviden fogalmazunk, gesztikulációnk visszafogott, vokalitásunk a monotonitás felé hajlik.

A kommunikáció szinte kivétel nélkül megkerülhetetlen témájává vált a különböző foglalkozásoknak. Beszélhetünk tárgyalástechnikáról, prezentáció készítésről, konfliktuskezelésről és szinte bármilyen interakcióról. Ennek egyik oka, hogy képtelenek vagyunk nem kommunikálni. Belső gondolatainkat, érzéseinket folyamatosan közvetítjük a külvilág felé. Számos technikánk van, ezek manipulálására azonban bizonyos határon túl mindig leleplezzük magunkat. A kommunikáció megismerése ezáltal önismereti felfedezéshez vezet minket. Mások megértésének pedig saját magunk ismerete az alapfeltétele.

A Közterem foglalkozások során tapasztalati úton felfedezünk magunkból mindig valami újat. Legyünk akár a foglalkozás vezetői, vagy annak résztvevői. A gyakorlatokban való részvétel, és az azokra adott reflexiók a tapasztalati tanulás eszközei. Kellő nyitottsággal és befogadó képességgel sokat tanulhatunk magunkról és másokhoz való viszonyunkról. Nyerhetünk életre szóló tapasztalatokat egy kontrollált biztonságos környezetben. Felkészülhetünk nehéz helyzetekre és megtehetünk olyan felismeréseket, amelyek által elengedhetünk régóta gyötrő gondolatokat.

Ahány élethelyzet, annyi stratégia, mondják a szociálpszichológusok. Alapvető kérdésfelvetésük, hogy hogyan viselkedünk és érzünk a minket körülvevő társas világgal kapcsolatban, azaz hogyan lépünk interakcióba és hogyan befolyásoljuk egymást. Mi határozza meg az első benyomásunkat? Mi szerint és hogyan értelmezzük mások viselkedését és attitűdjét? Mi a jelentősége sztereotípiáinknak? Miért vonzódunk, és miért taszítjuk egymást? A következő részben kiderül.

Felhasznált irodalom:
Forgó Sándor (2011): A kommunikációelmélet alapjai. EKF, Eger. URL: https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0005_03_a_kommelmelet_alapjai_pdf/adatok.html
Schulz Von Thun, Friedemann (2012): A kommunikáció zavarai és feloldásuk. Háttér Kiadó Kft, Budapest.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s