Hatékonyan kommunikálni

Előző írásunkban a soft skillekről olvashattatok, melyek fejlesztése elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy valaki sikeres, a tömegből kitűnő tanulóvá, majd munkavállalóvá váljon. Ebben a bejegyzésben az egyik legfontosabb puha készséget, a kommunikációt járjuk körbe.

Ezt a kérdéskört számos oldalról megközelíthetjük, kezdjük a legkézenfekvőbb felosztással, vagyis a verbális és nonverbális kommunikáció megkülönböztetésével. Számtalanszor halljuk életünk során: „nem az számított, amit mondtál, hanem az, ahogyan mondtad.” Valóban, rengeteg helyzetben válthatunk ki másfajta hatást kommunikációnkkal, csupán csak azáltal, hogy nonverbális jelzéseinknek nem vagyunk teljesen urai, kommunikációs partnerünk azonban jól olvas a jelekből. Ilyen egyszerű helyzet lehet már az is, ahogyan egy tanuló a felvételi vizsgán a vizsgabizottság elé áll, ahogy a diákönkormányzati gyűlésen osztálya véleményét képviseli, de a munka világában egy állásinterjú vagy meeting is ilyen helyzet lehet. Érdemes ezért tisztában lennünk azzal, hogy milyen nonverbális elemeket tartalmaz kommunikációnk. Nem csak hanglejtésünk, mimikánk, tekintetünk és gesztusaink befolyásolják a szavakba öntött üzenet valódi jelentését, hanem testtartásunk, de még öltözékünk is (Forgács, 2007). Egy szóbeli érettségi vizsgaszituációban elvárt a fekete-fehér klasszikus ünneplő ruha, egy német tulajdonú céghez azonban előnyösebb lehet sötétkék kosztümben/öltönyben érkezni, megfelelve ezzel a szervezeti kultúra elvárásainak. Hasonló apró praktikákat találhatunk Forgács József A társas érintkezés pszichológiája című olvasmányos szakkönyvében.

kép forrása: http://varszegieszter.hu/cikkek/2017/04/05/kommunikacio-hatekonyan/

Annak érdekében, hogy kommunikációnk valóban célravezető legyen, a különböző kommunikációs stílusokkal és azok alkalmazási lehetőségeivel is tisztában kell lennünk. Ezek a következők: asszertív, agresszív, szubmisszív. A lényeg tehát nem az, hogy mindig minden helyzetben a tisztán asszertív kommunikációs stílust képviseljük, hanem hogy megtaláljuk az adott szituációban sikeres megoldást eredményező kombinációt. Az asszertív viselkedés egy tanult viselkedés, mely elsajátításához minta kell, illetve hosszas gyakorlás után válhatunk mestereivé. Egyáltalán nem biztos azonban, hogy minden esetben ez a legcélravezetőbb választás. SOS helyzetben való döntéshozáskor nem biztos, hogy van időnk mindenki véleményét meghallgatva dönteni.

Fontos kérdés az is, hogy konfliktushelyzetekben hogyan gondolkodunk a kommunikációról. Ehhez az eredményes kommunikáció gordoni alapelvei nyújtanak segítséget. Eszerint a problémagazda azonosításával meghatározhatóak a megoldást jelentő közreműködési módszerek. Ha például egy adott helyzetben partnerünk a problémagazda, neki van rossz érzése az üggyel kapcsolatban, akkor az aktív, értő figyelem hatékony kommunikációs eszközül szolgálhat. Ennek persze meghatározott elemei vannak, melyeket gyakorlás útján kell elsajátítani, de lényegét jól bemutatja a következő példa: mikor tanulás mellé berakunk valamilyen zenét, az csupán háttérzajként szolgál, nem igazán figyelünk rá, egy koncertre viszont magáért a zenei élményért megyünk, igyekszünk olyan helyzetet kialakítani, amelyben semmi más nem vonja el a figyelmünket. Ilyen helyzetekben tartózkodni érdemes a konkrét, kéretlen tanácsok megfogalmazásától, hiszen ezzel eltérítjük a kommunikációt, közléssorompókat hozunk létre (Gordon, 1990).

Másik esetben, mikor a problémagazda én vagyok, az én-üzenetek jelenthetik a konfliktus kommunikációs megoldását. Ez igen népszerű kifejezés manapság, azonban valóban hatékony, automatikus használatuk eléréséhez szintén sok gyakorlása van szükség. Megfogalmazásuknál a következő három elemet kell mondandónkba beépíteni:
1. Milyen érzésünk van az adott helyzetben.
2. Mi az a viselkedés, ami miatt ezt érezzük.
3. A viselkedés ránk háruló következményeinek megnevezése (Gordon, 1990).
Az én üzenetek fontos jellemzője, hogy nem üres udvariaskodásról és nem a másik személy ellen irányuló goromba kijelentésről van szó. Céljuk érzelmeink megfogalmazása, melyeket senki nem kérdőjelezhet meg, így a konfliktusmegoldás során nagyobb eséllyel haladhatunk az együttműködés irányába (Szekszárdi, 1995).

Foglalkozásaink során igyekszünk az osztály életéből vett példákkal is megerősíteni az adott kommunikációs helyzetek megértését, tudatosítani a lehetséges magatartásformákat. Célunk tehát az előzetes tapasztalatok és a gyakorlatok összekapcsolása, a feldolgozás facilitálása, valamint a példamutatás. A tréner kommunikációja sem elhanyagolható téma, hiszen „a célok és értékek a pedagógiai stílusban öltenek testet” (Kósáné, 1995, p.65), Gordon pedig kiemeli a hitelességet, mint a kommunikáció egyik legfontosabb összetevőjét (id. Kósáné, 1995).

Az említett példákból látható tehát, hogy a kommunikáció témája, a kommunikációs kompetencia fejlesztése megkerülhetetlen, kiemelten fontos terület. Szerepe a problémahelyzetekben, konfliktusok kezelésében pedig hatványozott. Erről a témáról, a konfliktuskezelésről, mint puha készségről következő blogbejegyzésünkben olvashattok.

 

Felhasznált források:
Forgács J. (2007). A társas érintkezés pszichológiája. Budapest: Kairosz Kiadó.
Gordon, T. (1990). T. E. T. A tanári hatékonyság fejlesztése. Budapest: Gondolat Kiadó.
Kósáné O. V. (1995). Mit üzen Gordon a pedagógusoknak? In: Új Pedagógiai Szemle 10. szám. 63-72.
Szekszárdi J. (1995). Utak és módok. Pedagógiai kézikönyv a konfliktuskezelésről. Iskolafejlesztési Alapítvány.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s