Reflexió

Mert a tréning nem csupán móka és kacagás. És ez sokszor nem is olyan egyszerű, akár a tréneri, akár a résztvevői oldalt nézzük, hiszen nagyon más tud lenni a dinamizmusa egy reflexiónak, mint a feldolgozandó gyakorlatnak. Pörgünk, feladatokat oldunk meg, nevetünk, feszültségek kerülnek elő, aztán erről beszélni kell. Nem könnyű ebben részt venni, de nem könnyű facilitálni sem. Hogy akkor miért van rá szükség? Egyszerűen csak a célok miatt, hiszen az elindított folyamatok tudatosítása, alakítása, megerősítése mind csak így tud megvalósulni. Különösen akkor, ha keveset vagyunk egy-egy csoporttal (félévente hat alkalom), nem bízhatunk abban, hogy a dolgok hátha megtörténnek. Élesnek kell lennünk, figyelnünk, segítenünk kell a csoportot, a folyamatokat.

Hogy mennyire nem könnyű? A 2016/17-es tanév első félévének mérési naplóit (7., 9., 10. évfolyam) végignézve a foglalkozások harmadánál felmerült, hogy csoportszinten nehéz volt szóra bírni őket – mindig akad, aki vinné a szót, de ez érthetően kevés számunkra. Az ellenállás egy másik formája is sokszor volt visszavezethető a reflexiós nehézségekre: a poénkodás, a válaszok elviccelése kiváló stratégia a megúszásra. Most nem elsősorban az a célunk, hogy megfejtsük miért is nehéz ez számukra, bár nyilván gond, hogy ritkán kerülnek ilyen helyzetbe, hanem inkább arról írunk, hogy mit lehet tenni, milyen eszközöket használunk és milyen eredménnyel.

gabor

Foglalkozásterveink alapvetően az RJR modellre épülnek (ráhangolódás-jelentésteremtés-reflexió), tehát az egész ív végére olyan gyakorlatot tervezünk, ami segíti a feldolgozást. Ehhez jön, hogy minden nagyobb gyakorlathoz készülünk feldolgozó kérdésekkel. Ebből is látszik, hogy nagy hangsúlyt fektetünk a reflexióra, de látszik az is, hogy figyelnünk kell arra, hogy ne toljuk túl. Ez már a tréner feladata, hiszen ő van jelen a csoporttal, neki kell tudni, hogy mikor kell elhagyni, húzni, esetleg, ha a helyzet úgy hozza beemelni egy kis beszélgetést, véleményformálást.

Alapvetően nem lebecsülendő a beszélgetés ereje, amikor egyszerűen csak feltesszük a kérdéseinket, ha kell újra és újra, kicsit innen, kicsit onnan közelítve, de ezzel a legkönnyebb falaknak ütközni. Nehéz elérni, hogy senki ne dominálja túl a csoportot. Két-három túlságosan aktív tag könnyen elkedvetleníti a többséget, veszítenek a koncentrációjukból és nehéz megszólítani őket. Ilyenkor állhatnak be azok a kínos csöndek, amik senkinek sem jók. Éppen ezért keressük azokat a megoldásokat, ahol nem csak verbálisan lehet véleményt formálni, hanem pusztán azzal, hogy odaállok valahová (Hova állsz?, Véleményvonal, Többsarkos viták), ami után a tréner ismét megpróbálja a lehető legtöbb embert bevonni, de sokkal könnyebb onnan indítani, hogy láthatóan az is végiggondolta a kérdést, aki nem szól, és éppen ezért bevonódni is könnyebb, hiszen kész a véleményem, állok valahol, valamiért. Persze ezt sem lehet húzni a végletekig, bármilyen forma kifulladhat. Sokszor pusztán arra van idő, igény, erő, hogy a kezünkkel, ujjunkkal, bármilyen eszközzel barométerként formáljunk véleményt: gyors visszajelzés, pontos, fontos kép. És sokszor érdemes vizuálisan is megtámogatni a reflexiót, erre leginkább használt eszközeink: Dixit, Maci Kártyák, Manók a fán.

Azt láttuk a csoportjainkban, hogy nem készülhetünk csupán egyetlen formával, akár egyetlen gyakorlat feldolgozásánál is előfordulhat, hogy két állítás után kimerül a Véleményvonal és visszaülünk beszélgetni, ahol kevesen szólnak hozzá, így kézfeltartásokkal szerzünk véleményeket. Fontosnak érezzük, hogy segítsük abban a srácokat, hogy megtanuljanak beszélni őket érintő dolgokról, hogy ne féljenek egymás előtt megnyilatkozni, hogy vállalják a véleményüket. És vannak hihetetlenül jó élményeink. Legutóbb például a csoportban betöltött szerepekről tanulva, gondolkodva többször is sikerült mindenkit bevonni és sokszor igen mélyre jutottunk. Jó lenne, ha az ilyen foglalkozások állandósulnának, és hát ezért dolgozunk.

blogba

Egy ideig az is gond volt, hogy a foglalkozások végén nem kaptunk pontos képet arról, hogy miként élték meg a résztvevők azt. Persze volt valami elképzelésünk erről, de a bizonytalanság sose jó. Összeszedtünk néhány gyors, kilépő visszajelzőt, ahol egyszerű a véleményformálás és a feldolgozás is. Ilyen a kilépő-kártya, akár segítő kérdésekkel, akár anélkül, vagy az egyszerű szavazási formák, ahol a termet elhagyva a megfelelő helyre dobsz egy korongot, ami akár több színű is lehet, tovább árnyalva a válaszokat.

A tavaszi félév első foglalkozása nagyon ígéretes volt azzal a csoporttal, akik az őszt is végigcsinálták. Úgy tűnik, hogy jól reagáltunk az igényeikre, ők pedig szépen fejlődnek. Persze még öt foglalkozás hátra van. Meglátjuk.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s