Kéz a kézben a süllyedő hajón is

Mikor beléptünk a terembe, már körbe rendezett székekkel és csendben várta a csapat, hogy belekezdjünk a foglalkozásba. Köszöntöttük egymást a már megszokott rituálénkkal (kolbász!), majd átbeszéltük azokat, és a csend jelet meg is változtattuk. Ezt követően mindenki választott valamilyen kisebb tárgyat, amivel bemutathatta, hogy jelenleg hogyan érzi magát.

kézakézben

Többen is fáradtságról számoltak be, de összességében a legtöbben vidám jelképet választottak. Ezután megpróbáltak elszámolni minél tovább, ezzel is fejlesztve az egymásra figyelést. A feladat közben folyamatosan nehezítettük a dolgukat, így végül nem sikerült 17-ig elszámolniuk, de azért 10-ig eljutottak több alkalommal is!

Élménypedagógiai mesével átvezetve hirtelen a süllyedő Titanicon találták magukat – eléggé szűkös helyen. A céljuk az volt, hogy megfordítsák a hajót maguk alatt úgy, hogy közben senki sem zuhan a vízbe. A küldetésük nem sikerült teljes mértékben, többen leestek, a hajónak csak egy kis része fordult a másik oldalára. Ám a kudarc élmény is élmény, amiből lehet tanulni és nem feltétlen élte meg mindenki csalódottsággal a történéseket, sőt fontos megjegyezni, hogy a csoport nagyon jól fogadta, és alaposan reflektáltak a munkájukra. A játék kívülről jó hangulatúnak tűnt, a feldolgozó körben azonban többen is beszámoltak az intim közelség okozta zavarukról, frusztrációjukról. Ezt oldandó beszélgettek, nevettek, krízis helyzetekben sikoltoztak is, ami megnehezítette a kommunikáció áramlását, az együttműködés lehetőségeit.

A hajót végleg elhagyva változatos testrészeikkel kerestek színeket a teremben, majd levezetésként a „ki-kivel-mikor-hol” írogatós játékot vittük be. Ez utóbbi nagy sikernek örvendett, a mondatok felolvasása hatalmas nevetéseket, röhögő görcsöket eredményezett. Elbúcsúzásunk előtt még visszahoztuk a kisebb tárgyakat a foglalkozás elejéről, hogy ezekhez képest hogyan érzik magukat. Voltak, akik a mozgalmas játékok kapcsán „izzadtabbnak” érezték magukat, úgy általánosságban pedig a fáradtak felélénkültek, a boldogok pedig továbbra is boldogok maradtak. Post-ites reflexió és záró selfie után lezártuk ennek a csoportnak a tréningjeit erre a félévre. Januárban folytatjuk!

blog1

Akárcsak a másik csoporttal, sőt még az is lehet, hogy a csoportok összetételét egy kicsit megkavarjuk, így új helyzetet teremtve a közegben (elvégre mégiscsak egy osztályról van szó). A múltkori blogbejegyzésben ennek a csoportnak a kapcsán nehézségekről számoltunk be. Nem sikerültek a feladatok, az osztályban amúgy is jelenlévő problémák élesen megmutatkoztak a gyakorlatok során. Nagyon izgultunk tehát, milyen lesz a záró alkalom velük. Szerettük volna, ha fejlődés indul meg, sikerélményben van részük, de ha esetleg ismét problémákkal találjuk szembe magunkat, akkor azt kibogozzuk, megértjük, megbeszéljük és igyekszünk megoldás találni rá. Ez a csoport nem körbe rendezett székekkel, hanem óriási tudatossággal várt minket. Többen a nyitókör metaforái kapcsán arról számoltak be, hogy azért választottak pl. egy képet, vagy figurát, mert ezen az alkalmon szeretnének sokkal jobban bevonódni, vagy azért mert, ezen az alkalmon nem akarják kivonni magukat a feladatból, vagy azért, mert nem akarnak veszekedni. Nagyon jó volt ilyen hangulattal indítani, így a bemelegítő feladatok után ez a csoport is átélhette a süllyedő hajó minden frusztrációját és kihívását. Amióta ezt a gyakorlatot vezetjük soha egy csoport sem oldotta még meg 20-30 perc alatt. Nos, a gimis csapatunknak mindösszesen kb. 10 percre volt szüksége. Természetesen ezt a rekordot megosztottuk velük is, aminek nagyon örültek (sikerélmény- pipa). Nem csak az idő, hanem a megoldás módja is remek volt. Valóban mindenkinek jutott szerep, de főleg azoknak, akik az elején ez irányú vállalásokat tettek, de alapvetően az egész csoportot a konstruktivitás jellemezte. Egyébként a destruktivitás-konstruktivitás az osztályt is nagyon foglalkoztatja, többször használják ezeket a kifejezéseket, mégpedig úgy, hogy szerintük még inkább a destruktivitás jellemzi őket, ám a cél a konstruktivitás. Ez a tréning alaklom is ebben erősítette meg őket. A foglalkozást a jövő évre irányuló igények feltárásával zártuk, amelyek közül a legfontosabb az, hogy nagyon szeretik a Közterem programot és továbbra is a részesei akarnak lenni, tanulni, fejlődni mint csoport. A veszekedést és a destruktivitást pedig az ajtón kívül szeretnék hagyni.

Az évet tehát két remek foglalkozással zártuk, kellemes és építő jellegű élményekkel, némi csokival és cukorkával. A szociális kompetencia mérés szociális kommunikáció képességre vonatkozó kérdőívét felvettük, jelenleg a kiértékelése zajlik. A következő félév munkáját már erre a mérési eredményre szeretnénk alapozni, folytatódnak a foglalkozásaink, elindul a Pedagógus Műhely, megyünk konferenciára. Lesz izgalom és sok munka az új évben is!

One thought on “Kéz a kézben a süllyedő hajón is

  1. Egyre izgalmasabb, egyre inkább érzékelhető a munka!
    A két csoport összekeverése – szerintem jó okokkal és jól meggondoltan, nem véletlenszerűen – jó lenne. Nem lenne szerencsés, ha a két csoportból két külön közösség alakulna a sok-sok együttes élmény hatására.
    A szociális kompetencia és szociális kommunikáció képessége kérdőív eredményeit nagy érdeklődéssel várom! A gyerekeknek már tetszik, kezdenek belejönni. Vajon egy kérdőív milyen többletről tudósít?
    Érdemes, értékes és jó munka, érdemes folytatni!

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s