Reflektív fókák

Miután az előző alkalommal a teljes osztállyal megfogalmaztuk az elvárásainkat és megalkottuk a szabályainkat, jöhetett a várva várt Köztermes óra a fél-fél osztállyal: kevesebb gyerek, több figyelem, 90 perc tiszta tréning. Alig vártuk!

seal
forrás: pinterest.com

Egy gyors bemelegítő játék után belevágtunk a sűrűjébe. Kreatív és vicces rituálékat alkottak csoportokban (belépő, kilépő, csendjel), majd a csoportképződés rejtelmeit ismerhették meg egy játékos feladat során. A nap fő attrakciója a fókák megmentése volt, ahol igazán próbára tehették egymásba vetett bizalmukat, tanulhattak a hibáikból, megélhették a kudarc és a győzelmi mámor hangulatát. A gyakorlat során egy képzeletbeli fókacsaládnak kellett új otthont keresnie a fagyos, jégszigetekkel borított vízben. Az út cseppet sem volt veszélytelen, hiszen az apró és vak bébi fókák szerepébe bújt csapat csak az anyuka és az apuka szerepébe bújt társaikban bízhatott.  A csapat azonban szuperül működött: az ötletelést és a kivitelezést koncentráció és maximális figyelem jellemezte, így a küldetés sikerrel zárult.

A gyakorlatot követő reflexiós körben egy kissé bizonytalanok voltunk a tervezés során: vigyünk valamilyen eszközt, vagy beszéltessük őket? Tudnak majd egymásra figyelni úgy, hogy mindenkit meghallgassanak? Minden félelmünk ellenére (eszköz nélkül is) remekül sikerült: érzelmek sokaságát fogalmazták meg, melyeket a játék közben tapasztaltak, ami ugyan nem volt mindenkinek kellemes élmény, de ez így rendben is volt. Egyeseknek a „vakság”, másoknak az „intimitás” okozott kellemetlen perceket és a fizikai megterhelés is váltott ki ambivalens érzéseket. Ezek mind olyan élmények, melyek a hétköznapokban is előfordulhatnak, a tréning során viszont biztonságos környezetben, kellő reflektivitással párosítva feldolgozhatóvá válnak. Kíváncsian várjuk, hogy mi mindent sikerül majd beépíteniük az itt tanultakból, de amit már biztosan mini sikernek könyvelhetünk el a kiscsoportos munkában, az az egymásra figyelés mértékének egyértelmű növekedése. Ezt pedig nem csak mi látjuk, hanem ők maguk is a legnagyobb pozitívumnak élik meg és jelzik vissza nekünk.

Tehát a fókák megmenekültek, így nem maradt más hátra, mint bekerülni egy hurrikánba, megtalálva a biztonságos helyeket, mindeközben jobban megismerni a többieket és önmagunkat. Az alkalmat egy élőláncos dominóval zártuk, hogy megtapasztalhassák: mindenkihez lehet valamiképpen kapcsolódni! Levezetésként még elkapott minket egy eső, de szépen lassan cseppről cseppre elhalkultunk mi is, hogy aztán megosszuk egymással a foglalkozás tapasztalatait.

Ha a gyakorlatok közbeni reflexió remek volt, akkor a záró kör egyenesen zseniális. Mindkét csoport kiemelte, hogy ez a foglalkozás volt eddig a legjobb, ezt élvezték a leginkább. Azt pedig külön köszönik, hogy bontva vannak (17-17 fő/csoport), ugyanis a figyelem, az egymás megismerése így tényleg elérhető céllá vált sőt, a csapatépítés, a csapatként való működés is ezzel az alkalommal indult meg igazán. Többen megköszönték a foglalkozást és azt, hogy ebben részt vehetnek, alakíthatják és építhetik az osztályukat. Mi köszönjük nekik, hogy ezt szeretnék és ezért tenni is hajlandóak!

Sárkány Luca

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s